FOHÁSZ – a hajléktalanokért

FOHÁSZ – a hajléktalanokért

Csak ne jöjjön rideg tél,
ne tépjen csont-rágó fagy!
Mert, mondd! Mi lesz akkor
majd odakint velük?
Reszketve húzódnak
sötét, nedves hidak alá,
vagy elhagyott, omladozó
fészer a Menedék?
Nincs meleg ruhájuk,
sem falatnyi kenyerük,
s még dobozból varázsolt
csupasz ágy sincs elég.
Sokan megfagynak álmukban,
amíg fentebb tombol
a léha gazdagság, öröm
Hogy tudnánk így
nyugodtan ünnepelni?
Miként megy le a
sok jó falat torkunkon?
Nem értem, és úgy
szeretnék segíteni
ezen a felháborítóan,
nagy, ordító közönyön.
Sajnos tudom, hogy ehhez
egymagam kevés vagyok
Ebben nem segítenek angyalok.
A kiutat sehogy sem találom
Pedig kell hogy végre,
teljesüljön álmom!
Erre a változásra
a világnak szüksége van!
Nézz fel az égre! A csillagok
között nekik is ragyog
sok ezer, álmot ontó
pajkos, kósza fény
Rájuk is pont az a
napfény süt le
Érzem, árva, elhagyott
szívükbe’
Nem halhat ki
minden kis remény.

Eger,2015.december 06.

“FOHÁSZ – a hajléktalanokért” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Igen jegmadar! Köztük is van több művész, zenész, sőt pedagógus, és még orvos is. Van, akit a saját negatív szenvedélye sodort idáig, mást mások embertelensége, könyörtelen pénz-, és élv-hajhászása. Mindenképp szomorú, de nekünk, ill.leginkább a társadalomnak azon kellene dolgozni, hogy kihúzzuk őket a "gödörből". Én, még – sajnos – nem látom az út végén a fényt. Köszönöm, hogy olvastál. Rózsa

  2. Olvasni jo a hajlektalanoktol is. Remek verseket tudnak irni, a nyomor is lehet muzsa. Vigaszuk az iras, ahogy itt is sokunknak. Ima és fohasz sohase art.

  3. Kedves bogaricu, zsermen, Janna! és minden hozzászóló, akinek még nem köszöntem meg.
    Nagy öröm, hogy nálam jártatok, és gondolataimmal egyet értetek.
    Biztos lehetett volna szebben, jobban, szabatosabban megírni mindezt, de nekem csak ennyire tellett…nem is az írás a lényeg, hanem a téma lereagálása, ami szívmelegítő, biztató.
    Köszönöm nektek az együttérzést "hőseimmel." Vadvirág

  4. [b]"Gőgös napóleoni módra
    Nézünk kétlábú milliókra,
    Melyek csak eszközök nekünk,
    S az érzőkön nevetünk."[/b]

    /Puskin – Anyegin/

    A jelenséget a múltban is észlelték. Sőt – megörökítette -, megőrizte a klasszikus költészet.

    Janna

  5. Kedves Rózsa!

    Szakmailag én nem tudok értékelni,:) de ezt megtette helyettem Zsermen! A vers abszolút hiteles, segélykiáltásod sok emberhez elérhetne.
    Szívfájdítóan szép vers, gratulálok: Icu

  6. Kedves Kerecsen!
    Talán, igazad van a címválasztást illetően (lehetne: Ébresztő, Kiáltás…stb)
    nem is tudom, miért maradtam ennél…mert úgy gondolom azzal, hogy leírtam nem csak korrajzot alkottam, hanem próbáltam közben a nyílt szívekhez szólni…nem a magasságoshoz, hanem az emberekhez, hisz igazán ők tudnak itt változásokat eszközölni.
    Azt is tudom, versem átmenet a rímes, és rímtelen, azaz szabad versnek titulált költemények között, és ez nekem is szokatlan, de így szakadt ki belőlem. Esetleg, filózhattam volna rajta többet, és akkor jobban megfelelne a követelményeknek, de akkor már igazán nem én lennék benne, mert abban a pillanatban, ott, így voltam képes reagálni, ennyire tellett tőlem.
    Köszönöm értékes kritikád. Rózsa

  7. Kedves Rózsa!
    Versedhez nem kell komment ez magáért beszél. Igazságot hordoz és mély érzéseket.
    Szeretettel olvastalak és gratulálok csupa nagybetűvel! Éva

  8. Kedves RÓZSA EMPATIKUS VERSEDHEZ GRATULÁLOK,SAJNOS MI KISEMBEREK TALÁN CSAK A KÖRNYEZETÜNKBEN IS HA TESZÜNK MÁR MI LEGALÁBB A LEHETŐSÉGEINKHEZ KÉPEST TETTÜNK IS ÉRTÜK,TAGJA VAGYOK A MÁLTAI SZERETET SZOLGÁLATNAK,ÉS OLYAN SORSOKAT LÁTOK,HOGY AZ EMBER LELKE BELEHAL AHÁNYSZOR CSAK RÉSZESEI VAGYUNK AZ ILYEN SZOMORÚ ÉLET LÁTVÁNYÁNAK..szomorú versedet , SZERETETTEL OLVASTAM ::Ágnes(f)

  9. Igen, Laci nem tudhatjuk ki mikor, mi által kerül közéjük, a hajszál nagyon vékony.
    A szomorú az, hogy ott "fenn" legtöbb ember meg van győződve, hogy ezek a szerencsétlenek csakis a maguk hibájából(nem szeretnek dolgozni, nem tudnak alkalmazkodni, képtelenek a változásokat elfogadni) süllyedtek le arra a szintre, ahonnan visszatérni csak a csoda által lehet. (Ez sok esetben nem igaz!)
    Csodák pedig, ha vannak is, nagyon ritkák.
    Köszönöm, hogy érzéseimet megértve, együtt érezve, őszinte véleménnyel gazdagítottad írásomat.
    Szeretettel üdvözöllek Rózsa

  10. Kedves Vadvirág!

    Igen ez egy olyan téma (sajnos), ami egészen addig fog sajogni a szívekben, amíg ember az ember. Lírában kiáltunk értük, de míg világ a világ, ezek a jelenségek velünk lesznek. S ki tudja, mikor találjuk magunkat mi is köztük. Talán csak egy hajszál választ el attól.

    üdv: Laca:)(f)

  11. Köszönöm Ágnes, hogy olvastál, és együtt érzel velem. F.egri Rózsa

  12. Kedves Rózsa a versed megérintett, ,igen, mi akik szociálisan érzékenyek vagyunk,mindezt a segítséget,csak összefogva tudnánk,,,megoldani""illetve.nem is megoldani, hanem csak enyhíteni,de akik dőzsölnek,és a pénzben fürdenek,csak keveseket érint meg olyan fokon,hogy a kezét nyújtsa,az
    elesettek felé!! gratulálok!a tartalmas versedhez Ágnes

Szólj hozzá!