Mama
Mama.
Négy betű
Egy szó.
Vajon tényleg csak egy szó?
Vagy több is annál
Mi emberi szóval kifejezhető
Néhány tollvonás
És befejezhető?
Könnyek.
Nevetés.
Felejtést?
Örökké?
Megannyi boldog pillanat
Ami felejthetetlen
Nyugszik sáros sírhant alatt.
Egy lágy simogatás
Az arcon
Letörlőt könnycseppek
Kínzó hiány
Üvöltés egy hideg téli éjszakán:
,,Hol van az édesanyám?!”
Sok el nem mondott gondolat
Ki nem mondott mondat
Zakatol a fejemben
Sok ki nem mutatott érzelem
Sajog a szívemben.
Édesanyám
Sokszor feldereng
Sápadt, fáradt arcod
Reménykedéssel a szemedben
,,Talán jobbra fordul a sorsom.”
Neked
Kinek annyi fájdalomban volt része
Neked
Kinek halott gyermeke emléke
Megkopott fényképet exponált lelkébe.
Lelkem fényképalbumjában
Sorszám nélküli képek:
Nevetésed
Mosolyod
Könnyeid
Bánatod
Féltő mozdulatod
Ahogy magadhoz ölelsz.
Köszönöm, hogy olvastatok, és hozzászóltatok.
Szép, megható! Üdv: Robi
Meghatóan szép visszaemlékezés egy Édesanyára, aki sokat jelentett gyermekének…és szavaidból kibontakozik az is, hogy a gyermek is neki.
Gyönyörű, örökké tartó érzés ez, amit a sír sem tud elvenni tőled.
Vigasztaljon az, hogy nem mindenkinek volt, vagy van ilyen mélyen szerető Édesanyja.
Szeretettel kívánok nyugalmas, békés megemlékezést, és szereteted oszd meg az élőkkel,
ők már a legfontosabbak.
Szeretettel olvastalak. F.egri Rózsa
Attila egy lélekemelő,csodaszép verset olvastam!! Gratulálok:: Ágnes(f)