Néha
Néha úgy érzem, nem maradhatok,
kitaszított már az egész világ,
tudom, én csak egy szomorú hölgy vagyok,
de hidd el, ez nem csak ostobaság.
Néha úgy érzem, hogy el kell mennem,
a hold sem tekint oly régóta rám,
nem tudom,hogy még mit kéne tennem,
hogy szeretettel szóljanak hozzám.
Úgy érzem jobb, ha meg sem szólalok,
úgy sem hallja senki az én szavam,
úgy jobb, ha soha semmit nem hallok,
nem látok soha senkit,csak magam.
Néha úgy érzem, nem maradhatok,
öröm itt már, többé úgy sem vár rám,
másra én már nem is áhítozok,
csak békesség találjon végre rám.
Néha úgy érzem, hogy el kell mennem,
ez a föld nékem már olyan sivár,
tudom, mielőbb meg kéne tennem,
mennem kell, talán jobb világ vár már.
Néha úgy érzem, nem maradhatok…
Néha úgy érzem, hogy el kell mennem…
Kedves Évi! Már a cím is jelzi néha érzel csak ilyent, mikor az ember maga alatt van. Előfordul mindenkivel. Verstanilag is remek versed szeretettel olvastam. Éva(f)
Kedves Roberto!Laca! Rózsa ! Ica!
Így igaz mindenkinek van rossz napja,és szerintem jó,ha kiírjuk magunkból!
Köszönöm szépen!(l)
Biztosan egy rossz pillanatodban született ez a versed.Kedves Évi!
Máskor mindig vidám, élettel teli verseid mellett.:)
Szeretettel ölel: Ica
…rosszul érzed! Szükség van Rád, maradnod kell! Ez a kínzó érzés majd elmúlik.
Hidd el, odaát sem szebb, sőt! Ő vár rád, és nem kívánná, hogy siess utána. A bizonytalant sosem szabad feladni a biztosért!
Mi, itt mind számítunk rád, írásaidra, kedvességedre.
Maradj velünk testben és lélekben egyaránt!
Szeretettel olvastalak F.egri Rózsa
Drága, kedves Éva!
Ezt nagyon gyorsan verd ki a fejedből!
Még jó, hogy csak "Néha" gondolsz és érzel ilyeneket.
Ne engedj a csüggedésnek!
Az hogy itt vagy köztünk, s megosztod érzelmeidet, gondolataidat, az is mutatja, valami kapaszkodik benned, s keresi a megoldást, a túlélést a belső harcaidban.
Versed egy elfojtott segélykiáltásnak hat. S megrendítő.
Én szorítok neked.
Szép napokat, boldogságot kívánva: Laca:)(f)(l)
Más is érez így néha! Tetszett. Üdv: Robi