AHONNAN ÉN JÖTTEM…

AHONNAN ÉN JÖTTEM…

Ahonnan én jöttem a fény is
csak pásztákban hullt
a romos, sötét kunyhókra,
és nem tornyosult
föléjük sok, díszes palota,
sem mulatók végtelen sora.
Ott éltem, ahol minden:
szegényes, mostoha.

A mosoly félénk volt,
néha ki sem villant
a bánat és a könny
terhes felhője mögül
Ahonnan én jöttem,
halott, aki bátor,
s a gyengébbje
fél az igazságtól
Így elnémul, és mély
álomba szenderül.

Vágytunk a szabadba,
fel a sugárzó égre,
a roskatag, dohos falak
szoros béklyói közül
Próbálgattuk rövidre
nyesett szárnyunk\’
Lassan, egy képpé
formálódott álmunk
Tudva, ki tova áll,
az mentesül…

a koldus lét
ezeregy kínjától
És szárba szökhet
egy szebb világ
Aki, nemtelen, gyűlölt
sorsából kilábol…
Szebb jövőt várhat
a boldogságtól
S ha rásüt a nap,
hálásan mond imát.

A magas égre nézve
merész álma megszépíti:
A sok koldust, árvát,
s az elhagyottakat
Ahonnan én jöttem
kegyetlen volt az élet
Az a jó, hogy ma már
egyre többen remélnek,
hogy végleg eltörlik
a zsarnok bábokat.

Eger,2018. szeptember 8. F.egri Rózsa(Vadvirág)

Szólj hozzá!