Reszketés
Volt gyönyörű lakásom.
Fedél volt a fejem felett.
Csodás feleségem, gyermekem,
s ma senki sem törődik velem.
Reszket lábam és kezem.
Nagyon fáj, ahogy fázom.
Ki vagyok? Egy hajléktalan.
Kinek szemére nem jön álom.
Nem takarnak árnyas bokrok.
Kopasz lett már minden ág.
De én csak egyre vacogok,
és nem jön értem a halál.
Nem tudjátok elképzelni mily fájó,
ha nincs senki, semmi mi betakar?
Mikor könyörögsz már a halálnak,
de elvinni még ő sem akar!
Éber álmok jönnek a régi múltból.
Ahogy süvítve száguld a téli szél.
De Ő csak didereg, egyre fázik,
S többé soha már nem remél!
Egyszer volt hol nem volt, egy ember,
egy álom, amit elfújt már a téli szél.
Reggelre csak egy szobrot találnak.
Mit kővé fagyasztott a jeges dér.
Szalianna: Kétszeres Nívó díjas író, költő előadó