Támasztom a falat…
Csak egy légy monoton zümmögése hallik.
Orcámon közöny, messzire mennék,!
De ideköt rög!
mint kék műanyag hordó
a cseresznyefa alatt,
idén ennyi a tavaszon!
Állok a teraszon,támasztom a falat.
Mélázok, a számon lakat.
A porba szíve rajzoltam míg vártalak.
A pusztán még hó, düledező vályogviskó.
Minden földrög hízik magra vár,
s olvad már róla a tél szürke mocska..
Állok a teraszon , támasztom a falat.
Eszmélek!
De sok évet vártam rád,
őszön télen tavaszon.
Elporladt a kis vályogház,
port hord a pusztán a szél,
Rejtve az érzés, a bánat miért könnyebb,
ha minden emlék rólad mesél!
Mindegy, ma még potyoghat a könnyem.
Egyedül vagyok!
A magány, lélekölő fekete iszonyat.
El innen!
Menekülés, hogy rajtam ne találjon fogást!
Mert tudom élni kell!
Vesszen!
Tudom visszaköltözik a derű,
s miként a rög maradok!
Várlak.Támasztom a falat,!
A szívet porlepte, már elkopott.
Ámulok magamon, hogy elönt a nyugalom,
sorsom kezedbe adtam, s Te leszel a jutalom.
Kedves Misi !ne is keressél szabályokat,mondtam hogy ösztönből írok,és szeretem ezt a formát,tudom hogy kissé hektikus,de ezt pl. ezt a verset,már csak a mondanivaló miatt ,nem is lehetne kordában tartani,!Nekem ez az egyik legkedvesebb versem!
Tudom hogy hogyan akartad,hogy értelmezzem a versedet,az…Alfahím…-et,
attól függetlenül,írtam hogy te csak maradj olyannak, amilyen vagy,sármos vagány,középkorú,macsónak:: szeretettel :: Ági
Kedves Ágika! Szép és fájdalmasan őszinte versedet én úgy veszem ahogy van. Egy lendületből megírt vallomásnak. Nem a szabályokat kerestem benne hanem a kifejezés intenzitását és ez a több , a lényeg.. Ne légy szomorú hallgasd meg a " Ragyogj , ragyogj szerencsecsillagom c. dalomat. Abba beleírtam a választ. Az Alfahím nem rólam szól hanem egy tendenciáról, egy létező jelenségről. Puszi. Szeretettel Zs: Misi
Kedves Brigitta,köszönöm az értékelésedet,nagyon jól érezted ki a szándékot a hiányosságot,igyekszem pótoltatni,kissé sietősen tettem fel a verset,köszi az észrevételt puszi ::Ági
Ági, versed mint egy űzött vad, aki meg-megáll, hezitál, figyel…
Mély gondolatok, vagy inkább érzések csapnak fel a sorokból, egészen a falig, ahol állsz…
Az érzések intenzitását a sorok zaklatott tördelése is aláhúzza, úgy érzem. Egy kicsit jobban oda kéne figyelni a központozásra viszont, ott kevésbé látok következetességet.
Szeretettel gratulálok,
Brigitta