Vágyódás

Vágyódás

Nem akartam én oly sokat
pillekönnyű halk álmokat
csendet ami zajtalan jár
döngölt padlót tiszta szobát
lelket aki lelkemmel sír
körtáncot jár amennyit bír
megtart engem erős válla
nem csúszom le a mély sárba
ha beesem kihúz onnan
letisztogat apró gonddal
megfürdet a tekintete
ébren tart hogy higgyek benne.

írta: Ötvös Németh Edit
2018. szeptember 14.

“Vágyódás” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Biztonságra törekvő szereteted szépen, meghatóan foglaltad rímekbe.
    Jó volt olvasni.. Rózsa

  2. Kedves Edit! Most nekem is sírni lenne kedvem. Pedig nem először olvasom a versedet.
    Üdv: Kati

Szólj hozzá!