– az illúzió elve –
(Az első hazugság… Minden ott kezdődött,
mikor a Semmi, rég, valamit hazudott:
végtelen valamit, életet és halált,
s látszólag mindennek értelem adatott.)
…talán körülöttem minden csak egy látszat,
előrelátóan meghazudott semmi.
Lehet, hogy ez csak egy váz nélküli mátrix:
elhinni, hogy tudunk, s tudni, milyen lenni.
Gondolni, hogy érzek, talán illúzió;
az, amit ujjbegyem megérint, tán' ott sincs.
Naívan látni és hallani, szagolni,
elfogadni, hogy van és gyanítva, hogy nincs.
Mi van, ha a csendet magamnak hazudom?
Csak legbelül értem, miért kell ezt tenni?
Talán bennem válik minden hazugsággá,
önmagam ártatom, én vagyok a Semmi,
és nekem hazudik minden, mit hazudok:
körbevesz és elnyom a sok lehetetlen,
zöld ágat ígér a jégcsapos február,
– elhiszem, hogy végül minden tehetetlen –
a sok apró pehely, mint ezer kis új hold,
mind fényt hazudik, míg esőcseppé vénül,
még a Nap is, amint hűvös meleget szór,
őszintén hazudik, szemrebbenés nélkül.
(2016. január 26., Szilágycseh)
[b]Kedves Kitti![/b]
Örülök, hogy tetszett a versem, és párhuzamra leltél a benne leírtak és a saját világod között. 🙂 Ezek szerint hasonlóan gondolkodunk. 🙂
Üdvözlettel:
Mészáros Botond 🙂
A február nekem is a hazug világképet idézi minden évben. 🙂
Tetszik a versed.
Kit
[b]Kedves Line![/b]
Köszönöm, hogy időt szántál ennyi művemre és a hozzászólásokra! 😀 🙂
Üdvözlettel:
Mészáros Botond 🙂
Nagyszerű!
[b]Kedves Titus![/b]
Nagyjából ezt a gondolatmenetet próbáltam levetíteni, kevesebb sikerrel. 🙂
Mint tudjuk, minden alapvető inger érzékké alakulása három nagy tényezőn áll vagy bukik:
1. az inger érzékelése: ha az ingert nem érzékeli a szervezet, gyakorlatilag mi sem érzékeljük;
2. az érzékelt inger útja az agyig – hiába érzékeljük az ingert, ha az idegrendszer nem képes feldolgozásra továbbíttatni;
3. a feldolgozási folyamat, azaz az agyban való érzetté alakulás;
Ha ezek közzül bármelyik hibázik, az inger vagy helytelenül alakul érzetté, vagy egyáltalán nem is érzékeljük azt. 🙂
Az első kategóriához tartozik alapvetően a túl gyenge és túl erős hangok, a fényviszonyok által keltett látási zavarok, illetve, a harmadikhoz tartoznak az érzéki csalódások. 🙂
Szóval, már ebből is látszik, hogy egyértelműen nem minden inger érzékelhető. Az pedig, hogy számunkra a világ érzékelése a fényen alapul, ami annak ellenére is, hogy rendkívül gyors, mégis olyan, mint egy "lenyomat", nagy távolságokra pedig ez is csak az illúziók forrása.
Igazából van egy negyedik kategória is az ingerek a valóságnak nem megfelelő érzetté válására: az, amikor maga az inger is hibás. Ilyen a vöröseltolódás, a fénytörésen és fényvisszaverősésen alapuló jelenségek, a visszhang, az érzékszervek érzékenységének különböző módon való stimulálása révén nyert érzéketlenség vagy túlérzékenység. Szóval, az már teljesen biztos, hogy nem úgy látjuk a világot, ahogy van. A kérdés csupán az, hogy az a kevés, amit érzékelünk belőle, mennyire felel meg a valóságnak. 🙂
Nagyon jó példa a Mátrix, ahogy már meg is említetted. 🙂 Remek film, sokáig nem is izgatott, aztán nekiláttam október környékén és nagyon tetszett. Sajnos a harmadik részét elmúlasztottam megnézni, és egyéb okok miatt ma is várat magára. 🙂
Ugyanakkor, van egy érdekes tény: azt nyugodt lélekkel elfogadjuk, hogy saját biológiai adottságaink révén bizonyos ingereket alapvetően nem érzünk, viszont nagyon zavaró számunkra, hogy valamit nem úgy látunk, ahogy. Innen már csak egy apró hajszál választ el addig a felismerésig, hogy az embereket igazából nem is az zavarja, hogy esetleg szimulált környezetben élünk, sokkal inkább az, hogy ki az, aki ezt a szimulációt "irányítja". 🙂
Alapvető felfogás, hogy ha más szimulál, akkor ez az egész nem tőlünk függ. A kérdés akkor nyert igazán nagy jelentőséget, mikor valaki felvetette, hogy az a valaki, aki "mindenek felett áll" ezen a téren, az maga az ember, a személy. Így már sokkal meglepőbb, horrorisztikusabb a dolog. Miért csapnám be saját magam? Miért hitetném el saját magammal azt, amit? Kicsit pánikszerű a dolog. 🙂
Erre lehet nyugtatólag hatni a következő gondolatmenettel: (az agy irányít mindent + az agy nem képes emésztésre) -> a gyomor az agy által kreált érzetek alapján működik. Ha az agy becsapja a gyomrot, nem jut táplálékhoz és vége a dalnak. Pont így el lehet játszani a többi szervvel is, végül arra a következtetésre jutunk, hogy valamennyire mégis csak igaz kell legyen az, amit az agy "mond", legalább is, az agynak ezt kell hinnie. 🙂
Végül, a "Melyik út vezet jó irányba?" feladatra a megfelelő kérdés: "A másik személy melyik útra mutatna, ha megkérdezném, merre kell menjek?"/ "Te mejik utat mutatnád, ha megkérdeznélek?". 🙂 Ezt a feladatot még nyáron olvastam, cseles, az már egyszer biztos. 🙂
Köszönöm, hogy ismét benéztél, azt hiszem, én sem fogok nálad kevesebb ideig rágódni ezen. 🙂 Ki tudja, talán egyszer ki is fog derülni…:)
Örülök a beszélgetésnek. 🙂
Üdv:
Mészáros Botond 🙂
U.i.: Ajánlom figyelmedbe [i]A teremtmény[/i] című ifjúsági versemet, ott is hasonló témát boncolgatok, csak más megvilágításból. Ha van kedved, elolvashatod a most írt kisregény hozzászólásom után… 🙂
Első olvasatra is ráéreztem a vélt, vagy valós, igaz, vagy hamis, szimulált, vagy létező problematika fejtegetésére, ezért sem bonyolódtam bele egy olvasás után.
Nagyon régóta foglalkoztat az érzet és a valóság kérdése, és a Mátrix, hasonló témát feszeget, kultuszfilmként lett nagy kedvencem a témában.
Azt már bizonyítottan tudjuk, hogy amit látunk, az nem maga a valóság, hanem a szemünk által felfogott pixelekből az agyunk által létrehozott kép, vagyis nem a valóságot tudjuk, hanem az agyunk által alkotott képet a valóságról. Majdnem biztos, hogy a kettő nem ugyanaz.
Az önmagával sakkozó ember sem tudja valójában, hogy a játszma végén ki is győzőtt, vagyis van győztese a játszmának, de az objektivitás megkérdőjelezhető.
Régi filozófusoknak is nagy fejtörést okozott az igazság kiderítése, ha egyetlen kérdést tehettek csak fel két embernek, akikről csak azt tudták, hogy az egyikük hazudik mindig, a másik igazat mond, de nem tudták melyik, melyik, és a z igazságot el kellett dönteni, egy útelágazásnál.
Elég nehéz kérdés eldönteni, hogy minden, amiről azt hisszük valóság, az valóban az-e, vagy csupán az agyunk, az érzékeink játéka.
Még vagy 100 évig elfilózgatok a verseden, azt hiszem.
titus56
[b]Kedves Krisztina![/b]
Örülök, hogy tetszenek verseim. 🙂 Nem a legjobb művem, manapság kevés időm jut az írogatásra. 🙂
Az, hogy elég bonyolult témát választottam, ezúttal talán a vers róvására válik, meglátszik a sorok közti fejetlenség. 🙂 Örülök, hogy tehetségesnek tartod személyem. 🙂
Köszi a hozzászólást! 🙂
Üdv:
Mészáros Botond 🙂
[b]Kedves Titus! [/b]
Javaslom, akkor emésszük együtt, mert nekem is rengeteg gondolatom van még a témával kapcsolatban. 🙂 Annyi segítséget adok, hogy a vers alapötlete a Szimulált világ elméletet öleli fel. 🙂
Köszönöm, hogy benéztél. 🙂
Üdvözlettel:
Mészáros Botond 🙂
Nagyon tetszenek a verseid! Tehetseges vagy! Szep, mely, filozofikus vers!:)
Na, ide még visszajövök Boti, emészteni a filozófiáját.
titus56