Szuvenír a vállamon

Szuvenír a vállamon

Varrt egyszer a szerelem
nekünk folt-takarót… –
aprólékos öltéssel
hímezte, csodamód.

Felöltöttük magunkra
szenvedély-palástját…
darabjaim bársonya
örömmel talált rád.

Itt hagytad e pokrócot
grátiszként vállamon…
kifakult, mint én magam,
s nincs mire váltanom.

Szemfedelem lesz végül,
halált átragyogva –
nézzük ezt mi magasból,
párban… csillagsorba\’.

(2016. február)

“Szuvenír a vállamon” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen, [b][u]kedves Vadvirág Rózsa[/u][/b]. Nagyon jólesik mindig a figyelmed. 🙂 Szeretettel. Éva

  2. Köszönöm szépen hozzászólásodat, támogató meglátásaidat, [b][u]kedves Évi[/u][/b]. 🙂

  3. Lám egy élet takarójáról is mily szépet lehet írni?! Bizony az állomásokon, melyeken végig vezetted, lassan pokróc, szemfedél lesz. Nagyon tetszik versed, szeretettel gratulálok kedves Évi!(f)

  4. Hálásan köszönöm látogatásodat, véleményedet,[b][u] kedves Jégmadár. [/u][/b]:)

  5. Szép vers. Kifakult szerelem szemfedél takarója. Szeretettel Jégmadár

Szólj hozzá!