Szuvenír a vállamon
Varrt egyszer a szerelem
nekünk folt-takarót… –
aprólékos öltéssel
hímezte, csodamód.
Felöltöttük magunkra
szenvedély-palástját…
darabjaim bársonya
örömmel talált rád.
Itt hagytad e pokrócot
grátiszként vállamon…
kifakult, mint én magam,
s nincs mire váltanom.
Szemfedelem lesz végül,
halált átragyogva –
nézzük ezt mi magasból,
párban… csillagsorba\’.
(2016. február)
Köszönöm szépen, [b][u]kedves Vadvirág Rózsa[/u][/b]. Nagyon jólesik mindig a figyelmed. 🙂 Szeretettel. Éva
Tetszéssel olvastam versed, egyszerűségében is nagyszerű. Rózsa
Hálás köszönet, [b][u]kedves Jégmadár.[/u][/b] 🙂
remek
Köszönöm szépen hozzászólásodat, támogató meglátásaidat, [b][u]kedves Évi[/u][/b]. 🙂
Lám egy élet takarójáról is mily szépet lehet írni?! Bizony az állomásokon, melyeken végig vezetted, lassan pokróc, szemfedél lesz. Nagyon tetszik versed, szeretettel gratulálok kedves Évi!(f)
Hálásan köszönöm látogatásodat, véleményedet,[b][u] kedves Jégmadár. [/u][/b]:)
Szép vers. Kifakult szerelem szemfedél takarója. Szeretettel Jégmadár