Utak
úttalan utakon járok,
ez az út enyém
sétálunk együtt
nem hagy el a remény
annyi féle melyre léphetek
láthatatlan kanyargós
vár rám új csoda
álom utam ösvényére
léptem mely kitaposott
követem megyek harcolok
új utakat nyitok
nem választom a könnyebbet
virágos vezet magasba
sugárútként egyenesen
életút melyet egyedül
kell járnom senki nem
jöhet már velem
csak a híd mely összeköt
sokszor kifürkészhetetlen
próbám meghozta gyümölcsét
keresztútnál megállok
és mondok egy imát
mert a rögös már véget ért
s ha néha felfedezőútra
jönne meg a kedvem
mellék utakat nem hagyom ki
rejtekével egyre nő az ihlet
szinte repülök a
magasságokig
elfogynak a nehéz utak
görbékre már nem vágyom
egyenes út az én világom
mely a fény forrása felé visz
kerülés már nincsen
lényeget most értem csak meg
ilyenkor vágyom még kicsit
a meghitt régire felejtve a rosszat
ha zarándokutam végéhez ér
találkozásom a végtelennel
ott megpihenek csendben
csillagok között szeretetben
…úgy legyen deva drága, de még ne most!…És soha nem mondd, hogy soha, mert nem tudni az élet még mit tartogat számodra! Versed elgondolkodtató, és megható.Az ember szerncsére – sok mindent kiír magából, s ez fontos tevékenység a lélek gyógyulásához szinte elkerülhetetlen.
Szeretettel olvastalak Rózsa