Egy napló utolsó lapjairól
Egyre több mi elmaradt, mit meg kellene tennünk.
Túl sokat terveztünk egykor, ám megöregedtünk.
Elménk mélyén odabent, őrizzük azt mi megvolt,
szánjuk, bánjuk. Nem nyitottunk ki sok bezárt ajtót!
Ma már tudjuk biztosan, pár nem is volt bezárva!
Tétováztunk jaj de sokszor. Nekünk lett számlázva.
Bár ki tudja? Jó lett volna azokon belépnünk?
Akkor biztos elmaradna, ezer más emlékünk.
Így, hogy innen visszanézek? Semmit meg nem bántam!
Mit megéltem, csak az enyém ebben a világban.
Ha töprengek éjszakákat, más úton mi várna?
Nem találna kóbor lelkem, soha nyugalmára!
Kapzsi az, ki többet kíván, mit nyújthat az élet.
Hiú ábrándot követve, eldobsz minden szépet!
Nekem vannak unokáim. Otthonom, családom!
Az, mi másképp történt volna? Nem az én világom.
2019.01.22.