IDŐTLEN IDŐK

IDŐTLEN IDŐK

Ajtót nyit az időtlen időkre
Gondolatim daliás testőre
Vad lávaként vakít, éget, kábít
Tűz-fáklyaként messzire világít
S a kérdések hömpölyögnek egyre
Völgybe le, és fel a magas hegyre
Lángrózsaként vetülve az égre
Azt formálják: Legyen végre béke!
Elárasztják az egész világot
Erdőt, várost, tengert, rónaságot
És ettől lesz minden nyugodt, csendes
Sas karmában hó-galamb sem verdes
Derű, szeretet költözik a földre
S ajtót nyit az időtlen időkre.

Eger,2016.03.18. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“IDŐTLEN IDŐK” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!