EMLÉKVERS

EMLÉKVERS

VESZETT FEJSZÉNEK..

EMLÉKFAL ÁLL KAKASD KÖZPONTJÁN..
ANYAI FÁJDALOM SZOBOR BONYHÁD KÖZPONTJÁBAN.

Visszatért a fecske
hű fészkére szállt.
hozott magával árvizet,
aszályt és muszályt,
s értelmetlen halált,
itt találtak új hazát.
elhagyva a Fekete erdő
hűvös lombjait,
Passaunak csipkés tornyait,
életüknek romjait.
batyuval érkeztek
tutajjal a Dunán,
ottfeledve Mária Treszkát
s a nyugat nyomorát.
elhozva a kultúra javát,
szőlővesszőknek csokrát,
mesterségek sokaságát.
én még eligazodom
családfánknak kusza ágain,
nemígy gyermekeim.
megbocsátom halottaimat,
nemtelen gazoknak,
bármennyire fáj.
anyám, néném, s keresztanyám,
odaveszett dédöregapám.
sírjuk üresen áll,
testük kitudja merre jár.
nyughatatlan lelkük
kopár fejfákra száll,
Ukrajna szélfújta síkjain,
gondolatuk otthon jár.
feltámadt Krisztus értük is,
húsvétnak hajnalán.
s az idő kereke
visszafelé forog.
veszett fejszének
vesszen a nyele is,
veszett kutyának
veszett a kölyke is.
hetven éve olvasta
sváb anyám a vagon falán,
krétával felírva,
szálkás betűkkel
Isten veled Hazám.
bölcsővel ringattál,
batyuval kidobtál.
búcsúztatták őket
fúvós zenével
Szózatnak hangjai,
Itt élned, s halnod kell.

2016 ÁPRILISÁN…

A MAGYARORSZÁGI SVÁBOK MÁLENKI ROBOTRA VALÓ ELHURCOLÁSÁNAK, ÉS NÉMETORSZÁGBELI KITELEPÍTÉSÉNEK HETVENEDIK ÉVFORDULÓJÁN.

“EMLÉKVERS” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Vendel!
    Megható, gyönyörű emlékversed szeretettel olvastam: Viola :]
    Egyébként felháborító volt az az esemény.

Szólj hozzá!