Isten árnyékában
Élek kegyelmedben, itt a jégveremben,
de a lelkem mélyén tűz melegít engem,
a külső falak sugározzák a hideg érzetét,
egy belső hang azonban felmelegít rég.
Soha ne add fel, ezt suttogja felém,
vigyázok reád, hogy el ne vesszél,
hidd el jobb lesz a holnapod,
megoldódik majd minden gondod!
Öt évtizede már, hogy ezt sulykolja nekem,
és zömmel igaza volt, ezt elismerem,
nem bántam meg, hogy rá hallgattam,
jó tanácsot adott sok nehéz pillanatban.
Olykor ellenkeztem és nem értettem szavát,
akkor megmutatta, veszíteni mily nagy kár,
ha néha-néha hibázok, felnyitja a szemem,
utólag rájövök, nem helyes, amit tettem.
Ám sohasem késő, még elrendezhetem,
mert az ő árnyékában élem az életem,
segít ő túl lenni a súlyos terheken,
már oly sokszor hűs árnyékot adott nekem.
S ez az árnyék nem volt más, csupán
a templom csendes zuga alkonyat után,
ahol karjaimba zárhattam a végtelent
és magamhoz ölelhettem az Egyetlent.
Kedves Kitti!
Észrevételedet köszönöm és javítom a felém szót "nekem"-re. Köszönöm, hogy olvastál! A hit az én segítőtársam, segít elviselni az élet nehézségeit!
Szeretettel láttalak itt Kit!;)
Melinda
Kedves Viola!
Köszönöm, hogy időt szenteltél rám! Bizony hit nélkül már lehet, hogy nem is lennék! Senkinek nem könnyű az útja, de mindig kinyújtja valaki a kezét felénk és segít a bajban!
Szeretettel láttalak nálam 🙂 Melinda(f):](f)
Drága Melinda!
Itt, ebben az első sorban, a felém szót "nekem"-re kéne átírni, hogy szerkezetileg és rímben jó legyen. "Öt évtizede már, hogy ezt sulykolja felém,
és zömmel igaza volt, ezt elismerem,"…
Nagyon szép, hittel írt soraidhoz gratulálok!
Kit
Drága Melinda!
Itt vagyunk egymás mellett és csak most találtam gyönyörű és őszinte versedre.
Igazság. bölcsesség, elfogadás! Járj tovább ezen az úton.
Szeretettel olvastalak: Viola (f)(l)(f)