Édesanyám

Édesanyám

A csillagok ma este neked fénylenek,
neked írnak „e-mailt” a szálló vadlibák,
rajzolják fel gyermeki szívvel: Ég veled!
dúdol a szellő, emlékező, halk imát.

Az erdő fái neked suttognak mesét,
veled ébred fel a szunnyadó madárdal,
röpíti jókedvű dallamát szerteszét,
a tavasz illatát hordozva magával.

A hajnal ma reggel neked gyújt világot,
hűvös harmat cseppekkel téged öntözött,
érted hoznak szirmot a színes virágok:
– Nekem Te vagy áldott, az asszonyok között!

Rólad írnék szonettet, ha volnék költő,
míg felsírja szívem a múlt emlékeket,
lassan múlik felettem egy emberöltő…
míg glóriát fon föléd az emlékezet.