váróterem blues

“váróterem blues” bejegyzéshez 8 hozzászólás

1. Egyébként már olvastam ezt a versedet és emlékezetem szerint írtam is hozzá, csak valamiért talán elfelejtettem a küldésre kattintani. Hiába, eléggé szórakozott vagyok.

2. A címe is nagyon tetszik, kedves Attila. Szeretem a blues zenét. Remek találat, igazi könnyes blues zene a zárásod:

   "aki mindig sorba áll
   de el soha nem utazik
   ez vagyok én"

   Elképzelem, hogy oldottam volna meg. Azt hiszem, tagoltam volna, a zárást mindenképpen.
   Így is jó persze, maga a cím adja a megoldást, felsorolás, mi minden van a váróteremben.
   Remek, ahogy a váróterem mindenre rábólint: "az vagyok én"

   Szép, ahogy a végén megjelensz te magad – legalábbis így érzem versedből.
   Annyira előttem van az egész! Ilyet csak egy megrögzött utazó, vagy egy vasutas írhat csupán, aki nap mint nap belép oda. 😉

3. Köszönöm a kedves szavakat Ágnes!

4. Kedves Attila gratulálok,a nyertes versedhez,én gondoltam, amikor elolvastam a versedet először,hogy ez a vers különleges,mégegyszer, nagy gratula:: Ágnes:)

5. Kedves Ágnes!

   Köszönöm, és örülök neki, hogy ha tetszett amit olvastál.
   Ez már a második alkotásom, amivel megpróbálok megjeleníteni egy helyet, és az érzéseket amiket kivált belőlem. A helyszín ezúttal is a tatabányai vasútállomás, illetve annak váróterme.

6. Nekem tetszett! gratulálok!! Ágnes:)

7. Kedves Lambrozett!

   A vers írta önmagát, ezért az abban a formában került fel, ahogy megszületett. Így tartottam, és tartom most is jónak, tehát a központozás hiánya, ebben az esetben nem véletlen.

   Üdv: Attila

8. Nagyon tetszik, csak a központozást hiányolom, de… még azt is elnézem neki, ha muszáj. 🙂