Egy este a városban
A neonfények
Átsütnek testemen,
Két lábon járó
Röntgenkép vagyok,
A kirakatok
Engem vizslató,
Mohó szemei,
Levetkőztetnek,
Koncként odavetve,
A járókelőknek,
Akik folyton az
Árnyékomra lépnek.
Az értelem morzsái,
Szétszórva hevernek
A járdán,
Ott, ahol gyerekek
Rajzolnak zsírkrétával,
Ott, ahol földönkívüliek
Szeretkeznek,
A nap huszonnégy
Órájában.
Sárpöttyök tarkítják,
Patyolat lelkemet,
Az eső áztatta föld
Nehéz illata,
Elbódít, majd
Magához ölel,
Táncba hív,
Nem ereszt el,
Cipőm talpára,
Nedves falevél tapad,
Zsebre vágom,
Hazaviszem magammal,
Emléke lesz egy újabb,
Álmatlan nyári éjszakának.
Köszönöm neked is!
Kedves Attila!
Szeretettel gratulálok a hangulatában megkapóan szép vershez és most már az elismeréshez is.
🙂
Köszönöm kedves Edit!
Kedves Attila!
Megkapó képekkel illusztráltad a városi éjszaka magányosságát!
Szívvel olvastalak! Szeretettel gratulálok! Edit (l)
Köszönöm kedves Marinka, ezt még én sem tudtam volna jobban, szebben megfogalmazni.
Üdv: Attila
Versed képei tökéletesen visszaadják egy ember magányos bolyongását a fényben fürdő, de lélekben most idegennek tetsző városban. Erősen hatott rám! Szeretettel gratulálok, marinka(l)
Így látom én, így írom le, az engem körülvevő világot.
Köszönöm mindhármotoknak, hogy itt jártatok, és olvastatok.
Üdv: Attila
Gratulálok!üdv Ágnes:)
Szeretem a verseidet, örömmel olvasom ezt az újat is. Indításod képe tetszik, még nem találkoztam hasonlóval.
Kedves Attila!
Érdekes sétát írtál le versedben – kis sci-fi beütéssel – de nagyon tetszenek gondolataid.
A vers befejező sorát kiemelném, hiszen ezt az emléket érdemes megőrizni:
"Cipőm talpára,
Nedves falevél tapad,
Zsebre vágom,
Hazaviszem magammal,
Emléke lesz egy újabb,
Álmatlan nyári éjszakának."
Szeretettel gratulálok: Edit (l)