Ölelkezik a nyár az ősszel
Még glória öleli át a napot hajnalban,
a harmat, mint a gyémánt csillog a füvön,
az ősz, már ott tanyázik a nyár karjában,
a sok sárguló levél,naponta rám köszön.
Avarszínű levelek hintáznak a faágakon,
majd elszédülve, a szellővel táncolnak,
a napsugara keringőt jár a bokrokon,
nem sokáig marad, szomorúan búcsúznak.
Távolabb még köd honol a földeken,
de szép lassan a fellegekbe költözik,
győzni fog az ősz Szeptemberben,
az Indián nyár, mindennap leselkedik.
Már nem olyan forró az ereje a napnak,
becsukott szemmel ,átadom magamat,
a sugarai finoman,lágyan simogatnak,
a gyenge szellő összekócolja, hosszú hajamat.
Szép versedet jó olvasni.
Ili
(l)Köszönöm kedves Mária!
Szép versedet örömmel olvastam!
Maria (f)
Én köszönöm,kedves Rzsike!(l)
"
Már nem olyan forró az ereje a napnak,
becsukott szemmel ,átadom magamat,
a sugarai finoman,lágyan simogatnak,
a gyenge szellő összekócolja, hosszú hajamat."
Köszönöm ezt a szép verset(f)
(l) köszönöm drága Viola!
Drága Éva!
Szinte belekábultam versedbe, oly csodásan alkottad meg.
Szeretettel gratulálok: Viola (l)(f)(l)