Tanítani
Bár soha nem tanultam,
jó lenne, ha tudnék tanítani.
Hittem, nem elvakultan.
Érzem, tudnék asztalt borítani.
Hiába az akarat,
megfog az erő, béklyóba igáz.
Késő már a szavalat,
hiányzik, ami nekem nem maradt.
Míg itt van semmi az,
ha eltűnik, akkor félve érzem,
örök bánat falaz
gátat, amit már át nem léphetek.
Mert aki későn ébred,
nem lát reggeli tiszta ragyogást.
Köd száll, tétova léptek,
Elveszett az, amit nem pótol más.