Moha
A járda szélén öledben kuporogva,
sikító villamos fényében úszva,
Forró karjaidban elnyúlva,
Emlékszem valós illatodra.
Tenyered térdhajlatomba csúsztatva,
Arcod, kedves orrod nyakamba bújtatva,
Bokám köré font ujjaid tartanak felszínen,
Nem húzol, csak tolsz, Te tartasz szinten.
Tegnap este mindennél közelebb volt a lelked,
Éreztem az ízed, a fogad, szerelmes nyelved.
A hűvös szelet csak alig éreztem,
Te voltál az, aki körbevett engem.
Üres borospoharam irigykedett Rád,
Mert az én szám csókolta a szád.
Kedves Alexandra,
a Moha egy becenévre utal.
Örülök, ha tetszett a vers!:)
Kedves Csenge!
Megvallom őszintén, a címből kiindulva, nem erre számítottam. De a vers tetszik!