Textilben
Megállt az idő. Megfagytak a percek.
Kopognak a párkányon a fagyott esőcseppek.
Vörös szemmel az eget kémlelem,
már régen volt egy szép reggelem.
Felkeltem, s a szőnyegen arcodat láttam.
Szemedet rajzolja ki a textil szála.
Egy rongy vagy, egy élettelen anyag,
semmi máz, színes szalag,
lüktetés, vérerek kusza pumpáló köre,
nem jár rajtad körbe-körbe.
Átgyalogolok rajtad,
fájón, hogy szétszakad a varrat,
s a textil kósza szála,
mint viharvert erdő szikár fája
élettelenül terül el.
Már nem nézel.