Húsz év múlva

Húsz év múlva

Csóró panelprolik voltunk,
műanyag flakonból ittuk,
a kólával kevert kannás bort,
falkába verődve jártuk a várost,
hittük, a magunk igazát,
mindenről és mindenkiről,
megvolt a véleményünk,
hittük, hogy ez az igazi,
rock 'n' roll életérzés.

Úgy csináltunk, mint aki
tudja, mi a frankó,
vagy azt, hogy merre van előre,
pedig mi csak esetlenül
csetlettünk, botlottunk,
nem csináltunk semmi rendkívülit,
nem hagytunk nyomot magunk után.

Vajon mi a francot
értettünk, a dalszövegekből,
mikor mindig volt valami a vérünkben,
hol némi alkohol,
hol egy- két pirula,
vagy ki tudja mi?

Több, mint húsz év múlva,
nézd, hova jutottunk,
eszünk, iszunk, alszunk,
néha még szeretkezünk is,
de már nem álmodunk,
fogalmunk sincs már arról, hogy
milyen lehet igazán élni,
mert azt már elfelejtettük,
idegen testek vonzásában
sodródunk, tehetetlenül.

“Húsz év múlva” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Attila!
    Gratulálok abgyőzelemhez, amelyet ezzel a verssel arattál, amelyből hiányzik – minden. Minden eredetiség, minden szépség, minden költői eszköz. Gratulálok, hiszen nem te tehetsz arról, hogy ezzel pályázatot lehet nyerni, hanem a HM többi szerzője, akik még ennél is gyöngébbeket produkáltak.
    Üdv: bg

  2. Kedves Grey!

    Köszönöm a méltató szavakat! Nagyon beletrafáltál a dolgok közepébe, az egyik nagy szerelmem a beat irodalom, ezt most már le sem tagadhatom.

    Üdv: Attila

Szólj hozzá!