Téli szél
A hideg csontomig hatol,
Szemembe jeges szél nevet,
Gúnyos kacajjal így dalol:
„Nem éred meg a pénzedet!”
Kaján fickó. Végigsöpör
A téren és a pad alatt.
Cipőm fölött lábamra tör,
Megdermeszti a nyakamat.
Mi életemből hátravan,
Én is tudom: nem ér sokat.
Nem szeretve vén önmagam,
És nem szeretve másokat.
Húsomba vág a fagy éle,
Agyamba egy kétely ver kést:
Ez a sivár élet-féle
Megéri-e a szenvedést?
Fogam vacog, lelkem kihűl.
Élek-e még, ha majd olvad?
Küszködök titkon, egyedül,
Nem tudva, hogy lesz-e holnap.
S ha végre hazaérkezem,
A kályha előtt görnyedek.
Összedörzsölöm két kezem,
Hogy kissé felengedjenek.
De nem használ. Minden ruhát
Fölvettem már, és reszketek.
Huzat jár az ablakon át;
Görcsbe rándítja térdemet.
Nekem az ima nem segít.
Isten szavai intenek:
„Az egyedülvaló pedig
Hogyan melegedhetne meg?”
Panaszkodnék, bár nem szabad,
De nincs kinek, s így nem lehet.
Nyelem, mi arcomon szalad,
Kibuggyanó könnycseppemet.
Köszönöm, kedves Marcsi.
üdv: g
Szépek a rímek. Hozták felém a vers hangulatát. Nem vagyok egy meghatódós, de most könny szökött a szemembe. Fájó magányod süti a lelked. Remélem a tél csak pihenés az " új élet" előtt. Úgy látom sokunkat elgondolkodtattál remekbe szabott verseddel. Az ima pedig segít. Szeretettel Marcsi
Köszönöm, kedves Robi. Örülök, hogy tetszett.
üdv: bg
Jó vers. Tetszett. Bízzunk benne, hogy a tavasz kisöpri ezt a téli szelet! 🙂 Üdv: Robi
Kedves Pilla!
Köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszett.
Ha megbocsátasz, én nem küldök virtuális "simi"-t, mert nem hiszek benne, ahogyan abban sem, hogy a virtuális kapcsolatok enyhítik a magányt vagy a szeretethiányt, vagy hogy lehet valakit távolról,ismeretlenül, mégis valóságosan szeretni.
De a tiédet azért köszönöm.
üdv: bg
Kedves Gábor!
Éppen Katajev hasonló című regényét olvasom, ezért választottam versedet elolvasásra, mielőtt kikapcsolom a gépet.
Komoly problémát vet fel a versed, ez az E/1 pedig teljesen hitelessé teszi szavaidat, akkor is, ha – remélhetőleg – nem éppen rólad szól… bár ebben valószínűleg hiába reménykedem.
Verstanilag versed komoly, szép munka, keresztrímeid pedig csodaszépek.
Nagyon tetszik az írásod.
Nem vagy teljesen egyedül, hiszen olyanok vagyunk itt, mint egy szerető nagy család tagjai. Gyere gyakrabban, ne érezd a magányodat, enyhítsd társaságunkkal! 🙂
Fel a fejjel, mi itt nagyon szeretünk, simi és jó éjt!
Szeretettel:
Pilla
Kedves Edit!
Köszönöm szépen a figyelmedet.
üdv: Gábor
Kedves Gábor!
Ejnye ez a fránya, hideg tél!
Borzongató képeket festettél elénk.
"Kaján fickó. Végigsöpör
A téren és a pad alatt.
Cipőm fölött lábamra tör,
Megdermeszti a nyakamat."
Átjárta testedet s lelkedet!
Befészkelte magát a bőröd alá a kétely e fagyos hidegben.
Bár egyes szám első személyben íródott a versed – én, mint olvasó egy elárvult embert látok magam előtt, kinek már nem maradt reménye, hogy túléli ezt a téli hideget.
Megrázó alkotás!
Szívvel olvastalak! Edit (l)
Kedves Brigitta!
Köszönöm szépen a figyelmedet.
Sajnálom, hogy nem értetted meg, miről szól ez a vers.
Én – amennyire csak tudtam – mindent megtettem azért, hogy érthető legyen.
üdv: bg
" Szeresd felebarâtodat mint önmagad", mint vallásos ember, nyilván pontosan ismered ezt a fontos parancsoatot. Ezert is meglepô, a " nem szeretvén vén önmagam/ És nem szeretve másokat" kinyilatkoztatás.
A többi igényes, rím, ritmus es egyeb mûvészi elvárásoknak megfelelô verselés.
Üdvözlettel,
Brigitta