Olvadó jégcsap
Havas tájon libben a szán,
lelke fagyban vacogva vár,
hópelyhek lebegnek szerte,
lopódzik lengén az este.
Pazar planétán nő keres,
emléket felidézve les,
légáram zenéje zendül,
a jégvirág táncra perdül.
Zord magány kuporgón nevet,
kezében egy rózsa remeg,
bársonyszirmán a múlt fénye:
titkos románc eredménye.
Világol egy szép látomás,
láthatatlan bizakodás,
Angyal dalol s hozzá hajol,
magával ragad és tarol.
Izzó parázs éled csendben,
kandalló melege szemben,
nesztelen eszmél s körbejár,
kötödés lánca körbezár.
Gyertya pislákolva sercen,
hogy egy örömtáncot lejtsen.
Szeretet kopog az ajtón,
belépve ragyog aranylón.
Gyengéden érinti lelkét,
és nyit szerelmi szelencét,
csillámport hint lakatzárba,
álomból a valóságba.
2016. 12. 16.