Néha
Nem lehet ezt a percet becsomagolni
átfolyik az újságpapíron könnycseppje
ötvenkilencnél fékbe akarna taposni
visszafordulni
újra rohanni
a kezdetbe.
Visszhangozva
elmenekül
izzó talpain
rezegve,
egy rozsdás fogaskerék lelkemben
akad és zörögve ébren tart hajnalig
szürkévé hamvad álmos szememben
könnyekben
csónakázó
sejtjeimben.
Elmentem
feledett
tengerek
dühös hullámain, a végtelen mennybe emel,
de néha az égtelen óceán mélye nyel
mégis megtalálsz végső percemben.