Hangok

Hangok

Halkul az alkony. Madár énekel.
Ülök a susogó fák között, s az
érdes világ most nem érdekel.
Csönd van.
Csak bennem sír fel némán egy gitár,
oly hosszasan sikolt, hogy szinte fáj.
Majd elül lassan és vigasztalón,
és már csak a szív hangját hallhatom,
ahogy visszhangként veri vissza a
még elmémben pulzáló dallamot.

“Hangok” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!