csillag-hullás
képzavar
szemnek szép fénylőn futó csillagok
teremtésből itt maradt ős-darabok
felkavar
képtelen
felfogni az értelem, lehet lelkek
lebegnek, elégnek, halott szerelmek
az égben
névtelen
üzenetek való világra hullnak
múlt történetek magukról álmodnak
féktelen
vakon
bolyongok köztük, valahol felvillansz
pillanatom még elképzel, még akarsz
tudom
ölelj
így fantom létemben, néhány secundum
és meghalunk, a túlvilágra hullunk
lebegj
sikoly
a “fáj”, vagy a gyönyör mi kiváltotta
szakadt ki, fájó-gyönyöröm hallgatta
vádolj
Kedves Ica
ÉRZELMEK
🙂
Remekbe szabott érzelmek…érzések!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Kati
úgy érzem Te érted leginkább a verseimet….
fájdalmasan szép
köszönöm
üdv
iMRE
köszönöm Rita…
kicsit JA beütéses….a magam életét írom én mindig…
néha elég szomorúan…
üdv
iMRE
köszönöm szépen Bálint…
igen…dolgunk az lenne, hogy a szépet és jót leírjuk….
de CSAK szép és jó az élet?…nem bizony…és vállalnunk kell
mindent…önmagunkat is…
egyszer el fog tűnni a világ….és egyszer majd újraéled….
nélkülünk….
üdv
iMRE
Kedves Imre!
Fájdalmasan szép.
Üdv: Kati
Megértéssel olvastam mély tartalmú versedet! Igen, érdekes bele gondolni, hogy mi lehet valóban az élet? Harc? Elmúlás? Hiszen nemzedékek váltakoznak a világunkban… Mi valljuk magunkat a legfejlettebnek… Aztán mi is eltűnünk az Univerzumban, s csak a nyomaink látszanak majd… A szerelem és a szépség is elmúlik majd. Költőként annak a megragadására kell törekednünk!
Sok sikert kívánok a továbbiakban!;)