csillag-hullás

csillag-hullás

képzavar
szemnek szép fénylőn futó csillagok
teremtésből itt maradt ős-darabok
felkavar

képtelen
felfogni az értelem, lehet lelkek
lebegnek, elégnek, halott szerelmek
az égben

névtelen
üzenetek való világra hullnak
múlt történetek magukról álmodnak
féktelen

vakon
bolyongok köztük, valahol felvillansz
pillanatom még elképzel, még akarsz
tudom

ölelj
így fantom létemben, néhány secundum
és meghalunk, a túlvilágra hullunk
lebegj

sikoly
a “fáj”, vagy a gyönyör mi kiváltotta
szakadt ki, fájó-gyönyöröm hallgatta
vádolj

“csillag-hullás” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Kati

    úgy érzem Te érted leginkább a verseimet….

    fájdalmasan szép

    köszönöm

    üdv
    iMRE

  2. köszönöm Rita…

    kicsit JA beütéses….a magam életét írom én mindig…
    néha elég szomorúan…

    üdv
    iMRE

  3. köszönöm szépen Bálint…

    igen…dolgunk az lenne, hogy a szépet és jót leírjuk….

    de CSAK szép és jó az élet?…nem bizony…és vállalnunk kell
    mindent…önmagunkat is…

    egyszer el fog tűnni a világ….és egyszer majd újraéled….

    nélkülünk….

    üdv
    iMRE

  4. Megértéssel olvastam mély tartalmú versedet! Igen, érdekes bele gondolni, hogy mi lehet valóban az élet? Harc? Elmúlás? Hiszen nemzedékek váltakoznak a világunkban… Mi valljuk magunkat a legfejlettebnek… Aztán mi is eltűnünk az Univerzumban, s csak a nyomaink látszanak majd… A szerelem és a szépség is elmúlik majd. Költőként annak a megragadására kell törekednünk!

    Sok sikert kívánok a továbbiakban!;)

Szólj hozzá!