Ahogy…

Ahogy…

Ahogy eke húzza a barázdát,
jövőt remélő vetések helyét,
úgy húzza tollam betűk vonalát,
léleképítő sorok üzenetét.

Ahogy gazda álmodja a bő termést,
kalászba szökött arany gabonát,
úgy vágyom írni lelkem üzenetét,
vigasztalni sokak bánatát.

Ahogy sokasodnak a gondjaink,
s eltűnik az igaz szeretet,
úgy kell most kétségben csak remélni,
mert nem marad már nekünk semmi sem.

Szólj hozzá!