Itt maradt pillanat…

Itt maradt pillanat…

Az a pillanat, ami itt maradt,
egy érintés, ami még elkísért,
percek suhantak hónapok alatt,
gyengéd csók, ami oly sokat ígért.

Óvatosan pihent kéz a kézben,
fülembe dúdolt suttogó hangod,
izzó korong libbent fel az égen,
nyári szellő rezgette a lantod.

Pillád rejteke vágyódva mesélt,
ajkad becserkészte ajkam zugát,
érzésedet titkon rejtve regélt,
ölelt testhez simult lenge ruhát.

Gyémántként őrzi a vergődő szív,
az éltető varázst mely visszahív.

2017. 02. 17.

“Itt maradt pillanat…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][i][color=#663300][center]Kedves Rita!

    A szép pillanatok szívünkben örökre megmaradnak!
    Köszönöm az olvasást.
    Szeretettel: Ili(f)[/center][/color][/i][/b]

Szólj hozzá!