Kerestelek
Egész életemben csodás jelre vártam,
Téged kerestelek minden kék virágban,
minden lázas éjjel elsuttogott szóban,
szenvedélytől égve, csóktól elhalóan.
Kerestelek tűzben, nyári nap hevében,
forró éjszakában, csillagfényes égen,
megáradt folyónak tajtékos habjában,
sejtelmes titkoknak örvényébe zártan.
Kerestelek fagyban, dermesztő időben,
viharos lélekkel, vágytól szenvedően,
tüzes asszonyoknak csábító szemében,
ám tőled megfosztva, álmoktól szegényen.
Magányos estéken utánad kutattam,
távoli vidéken, járatlan utakban,
emlékeim űztek, mint bús kísértetek…
mindig velem voltál, – én meg kerestelek!