Tél hava olvad

Megosztás Nyomtatás 455 megtekintés 7 hozzászólás Kategória: (Archív) pályázati versek Szerző:
Tél hava olvad

Hullik a hó rám, sok buta felhőt üldöz a szélvész,
késik a rügy most, nem jön az úton szembe a május.
Kerget-e vágyat majd ez a szív még, pezsdül-e lelkem?
S hordja-e szellő illata selymét kék ibolyának?

Csurran a jégcsap, tél hava olvad, Holdanya ringat,
dallamot áraszt szét e vidéken, s őrzi az álmom.
Langyul a föld már, leng a faág kint, éled az erdő,
szép tavaszom jő, hű szerelem vár, új csoda készül.

“Tél hava olvad” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Imrém!

    Örülök, hogy olvastad a verset, szerintem te is tudnál írni ilyet, képes vagy rá. Amíg nem tudtam hogyan ne legyen kitekert zagyvaság a hexameteres vers, addig nem is írtam csak gyakorlatnak vettem azokat.
    Olvastam már én is olyan verset, ami értelmetlenné vált a ritmuskényszer miatt.
    Remélem élmény tudtam nyújtani ezzel a gördülékenyen olvasható versel.
    Nem könnyű ilyet fabrikálni, mára már olyan ritmusban írok, ahogy én akarok, saját ritmikát is találtam már ki, ilyen a Tavaszom, jössz már? című versem is. Ölellek: Erzsike

  2. Nem szeretem a hexametert…még egy értelmes hexameteres verset sem írtam….a szerkezet néha olyan szókapcsolásokra készteti az embert ami "szócsavarás"…össze nem illő fogalmak kerülhetnek egymás mellé…olyan szórendet követelhet meg ami a nyelvtani szabályoknak ellentmondhat….a második vsz-ben Te ezt nagyon szépen megoldottad….gratulálok….

  4. Kedves Melinda!

    Örülök, ha élményt nyújtott a vers, annak külön örülök, hogy láttad a mögötte lévő munkám…
    Erzsike

  6. Dyona!

    Hexametereid lenyűgöztek és a tavasz is eljött! Szépet írtál, a csoda elkészült. A sorok szépen csengenek, már-már egymásba olvadnak.
    Gratulálok versedhez!(f)

    Melinda

Szólj hozzá!