Kínzó vágyak

Kínzó vágyak

Dicsérő szavaid simogatják lelkem,
úgy érzem, hangodba szerelmes lettem,
bársonya otthonra talált szívemben,
a bókok, táncot járnak elmémben.
Az egekbe emelnek minden nap,
éjszaka is a fülemben hálnak,
egy percre sem fordítanak hátat,
a suttogások, előcsalogatják a vágyat.
Előcsalogatják az őrjítő vágyat,
de vele sajnos a kínok is itt járnak,
ilyenkor el kell hagynom az ágyat,
és millió könnycseppel, öntözöm a tájat.

“Kínzó vágyak” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Éva kedves, nagyon megírtad, egyenesen léleksimogató lett!
    Jólesett olvasni és elmerülni benne…
    Szeretettel olvastalak, elismeréssel: gratulálok!
    Üdv/Feri

  2. Kedves Alexandra Sajnos nem mindig pozitív az(f) élet sem

  3. Kedves Éva!
    Pozitívan kezdődik, de sajnos szomorú vége lett… vártam a happy endet… De remekül sikerült!

Szólj hozzá!