Ében-sötéten

Ében-sötéten

Ében-sötéten lép eléd
Kacagó tavaszi szélben
És rád kacsint egy nőcseléd
Hogy felforr az ered a vérben

Hajába váj heves kezed
Remegő érzéki vággyal
De föl hogyan cserélheted
A poros utcát egy ággyal?

Torkon ragad e gondolat
Széthúzza szikkadó szádat
Egy hely talán azért akad
Hol bedobjunk némi piákat

A lány talányosan mosoly\’g
Fekete szemei várnak
Ha jőni fog az tiszta sor
Ez lesz a legszebb vasárnap