álmaimban visszatérek
Nagy Vendel és Csonka Ferenc verse
álmaimban visszatérnek mind amik már megtörténtek.
Egy élmény, egy mozzanat, egy kurta öröké tartó változás.
FILMSZERŰEN MEGJELENNEK GYERMEKKORI MOZGÓ KÉPEK.
de csontomban, szívemben s lelkemben újra perzsel minden pillanat
ITTVANNAK A TAVASZOK ÉS NYARAK, ÖSSZEGYÜJTÖTT SZAVAK.
Benne szerelem s derű mi tán nem is oly messze-szerű.
nyári alkonyokon évődve üzen a Balaton.
Ami megkopott, újra visszatér, s ím tovatűnt a fázós tél.
ifjú korunk elmúlt, miért kísért újra a múlt?
Most búsan, s konokon, monoton éled minden erény s remény!
bár az idő gyorsan elszalad, az érzés bája örökre megmarad.
Ki még rég múlt szerelmet ma még újra visszatérni remél.
VAGY TÁN JOBB VOLNA HAGYNI SZUNNYADNI A TUDAT ALATT?
Térjen hát vissza százszor elcsókolt minden, örök tiszta derű!
hiszen a lét nélküled oly keserű…
Már téli éjen búsan, s konokon, hallgat a Balaton!
s a hideg fényű Hold ezüstös sugara ringatódzik a hűs habokon.
Ringat és fűt, ábránd és remény minden egy új alkonyon!
s fölénk borul a cinkos éj, a barna balkonon.
Álmaimban ma is visszatér ami már megtörtént.
évtizedek búvó titka nyugszik vállamon.
Halvány, derengő, kedves élénk élmény él bennem újra, jól tudom.
Izzó láz melege piroslik arcomon.
Barázdált homlokom, mint jégbe zárt otthonom,
múltam, szerelmem, és kedvesem elfeledni nincs jogom.
de bűnbánat ostora kerget mindenkor hozzád,
átvergődik botor szívem a roncsokon,
s szívemben a szeretet mint kalapács formál jelent s jövőt.
2017 március 25.