Réten

Réten

Messze-messze megyek a városnak zajától,
Hogy érintetlent lássak, az égnek havából.
Kimegyek a rétre, hol tegnap már olvadt a fű,
Imádom mikor nyírva van, az oly gyönyörű.

Tegnap a tavasznak írtam levelet,
Úgy tűnik, ő még nem kaphatta meg.
Ma is a télé a főszerep,
Nem üzent nékem, egyszerűen meglepett.

Az erdőben mögöttem, lassan nőnek a hóvirágok,
Melyet majd magam is, csak meg-megcsodálok.
Nyomok itt-ott, állatok erre jártak,
Biztosan ők is, a szép tavaszra várnak.

A sötétben a város felett, milliónyi szikra,
Innen piros, onnan zöld szín köszön vissza.
Ma még tél van a réten, hideg és didergés,
Amit a hó csinál körülöttem, az maga az ölelés.

2016.01.19.