Anyánk halott álma
Vagyunk Pilátus és ítélkezünk,
vagyunk Jézus és keresztre feszülünk,
vagyunk
mennybe vágyó pokolba járó senkik,
vagyunk valakik név nélkül,
teszünk-veszünk értelmetlenül.
Voltunk vendégek az édenkertben,
voltunk
tolvajok, férges almát loptunk,
ma áldozunk érte az oltáron.
Két kézzel hányjuk a keresztet,
tenyérrel merítjük a szenteltvizet,
a tömjén füstje orrunkat facsarja,
könnyeket sírunk hazudva.
Leszünk majd földi Istenek,
férgei egy nagy semminek,
leszünk a volt, de soha a ma,
leszünk anyánk halott álma.
Jó keményen kifejtetted ,hogy vagyunk aki vagyunk,csak a világ változott meg .
és leszünk majd nagy semmik. Egyetértek Veled.
Köszönöm ,hogy olvashattam….Babu:]
köszönöm a véleményed Rita…:)
köszönöm szépen Dávid 🙂
Ez jó.