Jártó Róza
Csillagporból vacsora
A bögrét két kezéből letette,
Köténye zsebében pogácsa,
Incselkedve tömte s kedvesen
A padlás lépcsőfokán,
Sorban ülő pulyákba.
Maszatos kis orcájukon,
A redők csíkja remegett,
Ahogy a lépcsőn ülő hét gyerek
A sápadt arcú mama mókázásán,
Boldogan nevetett.
Sötét volt már, ezer csillag ragyogott,
Megvilágítva a gyermekek haját,
Kik az éhségtől csillogó szemmel
A mama mókázásán,
Felhőtlenül kacagott.
Bádog bögre a kézben, a cukros,
Forró, ecetes tea is fogyott,
A mama öntögette, szépen sorban
A piros-pöttyös kannából,
Amit magával hozott.
A vacsora ennyi volt, a mókázás maradt,
Megtört szemű anyám a pogácsát
Osztogatta, nem vétve el a sort,
Etetve a gyermek-hadat, míg magának
A zsebében semmi se maradt…
2017. május
Meghatott szép, emlékező versed, kedves Mami. Egyúttal képeket idéztél nekem gyermekkoromból, köszönöm. Nagymamám szeretett minket ennyire nagyon. Nagyon hiányzik, soha nem feledem, szeretete életem végéig elkísér.
Kedves Icum!
Kedves Zsófim!
Mi az életünk egy vasúti őrházban kezdtük. Annyira pici volt, hogy nem is fértünk be az épületbe. Így akaratlanul is a helyünk a padláslépcső volt a kemence mellett. De ebbe a piciségbe nekünk a hét gyereknek a két szülőtől annyi, de annyi szeretett jutott amiből még most is tudok gazdálkodni.
Köszönöm kedves szavaitok!
Szeretettel: /mami/
Ez az igazi (l)-ből jövő szeretet!!!
Meghatódva, szeretettel gratulálok: Ica
Drága Rózsikám !
A vers zártsága ellenére, apró részletességgel áttudtad adni azt a szomorúságot, amit leplezett az anyai szív. Nem a látszatát keltette a szeretetnek , hanem valami olyat tudott, ami boldoggá tett benneteket. Ilyen hosszú idő távlatában is őrzöd azt a szeretetet amit kaptál tőle.
Nagyon szép emlékezésedhez szeretettel gratulálok, Zsófi.
Kedves Rita!
Nekem és hat testvéremnek csodás gyermekkorunk volt. Most felnőtt fejjel azért elgondolkodom, hogy miképpen is tudták megoldani ennek a gyerek-hadnak a mindennapi életét? Megoldották sok-sok szeretettel.(l)
Szeretettel: /mami/