Hóangyal
Sötét szárnyú éjjeli lepkék
Suttogják el nekem
Mi lenne, ha valaki lennék
Nem csak kósza szellem
Én, valami tönkrement jellem
Rég elkopott kellék
Ha neked adnám fakó lelkem
Többé fel sem kelnék
Arctalan bűnök portrét festenek
Éjszakánként, az ördögről, rólam
Fekete tinta fedi lelkemet
Vigyázz velem, én előre szóltam
Ártatlan bűnös akarok lenni
Piros sapkát húzok szarvaimra
Ellebeg néhány lehelet fecni
Míg élek, emlékszem szavaidra
Most kis bottal hóangyalt rajzolok
Azt, melynek nevét máig átkozom
Fel sem nézek, glóriát karcolok
Kerékcsikorgás, éles fájdalom
Beleesek a fekete hóba
Csak a sötétség tesz szomorúvá
Fáj és érzem, elragad a kóma
Lehet, angyalként születek újjá