BÚCSÚ-SZONETT

BÚCSÚ-SZONETT

Addig játszottam az égig csapó tűzzel,
amíg benned is kékes lángra lobbant
Még szítottam a lelkemmel titokban
Könyörögtem: csak most még ne űzz el!

Ahogy rám néztél, szinte szúrt a szemed
Ettől arcomról izzadtság-csepp csorgott
Ajkadról hideg gonoszság mosolygott
Megrémültem, hogy éltem eddig veled?

Hisz nem szeretsz, tán soha sem szerettél
Rég' álnok szóval, színből kedveskedtél,
de megéreztem, hogy mindez csalfa játék

Könnyeim leplezve léptem ki az ajtón
Szörnyű sóhaj felszakadt ajkamról
Nem lesz többé, kihez haza járnék.

Fontaines,2017.05.28. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

Szólj hozzá!