Nincs egyebem

Nincs egyebem

Nyúlnak az árnyak, a lelkek sóhaja hallik,
angyali hangok ringnak az ég peremén.
Orgonaillat kúszik az ablakomon,
hűlt szerelemnek a kínja belengi szobám.

Fekszem az ágyban, senki se lakja a szívem,
látom a múltat, vágy-teli arcod sejlik.
Éjjeli pillék lágy neszezését hallom,
s nincs egyebem csak az éjszaka málló csendje.

“Nincs egyebem” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves János!

    Örülök, hogy értő fülekre talált szerény versem, szeretem a klasszikus ritmusokat, zenét ad a versélményhez, köszönöm, hogy olvastad.
    Erzsike

  2. Kedves Erzsi!

    Lehet, hogy nincs egyebed, mint ez gyönyörű vers. Elolvasva az összes pályázati verset, nálam te vagy a nyerő. Persze nem én vagyok a zsűri. Mindenesetre szívből gratulálok, további eredményes alkotó munkát kívánok.
    Baráti üdvözlettel: Nagy János

Szólj hozzá!