Alkut nem köthetek
A kaszás már sokszor bekopogtatott,
megnyaggatott és tovább ballagott,
a fájdalomtól rémülten néztem őt,
kérlek uram ,adj nékem több erőt.
Az elmúlástól bevallom, rettegek,
a szívem is szánalmasan kesereg,
elnyűtt testemben fogytán az erő,
bárcsak mindent mosna el az eső!
Könnyeket sírt az eső az ablakra,
lelkem csendes, senki nem faggatja,
régen parancsoló voltam, kegyetlen,
most alábukok, eltűnök a végtelenben.
Bűnbánó lettem, de senkit sem érdekel,
megbékéltem a halállal, élettel,
már nem harcolok, vigyen magával,
alkut, úgysem köthetek a halállal.
Kedves Rita! Zsófi! Ica!(l)köszönöm
Ráér az még Évike!
Szeretettel gratulálok: Ica
Nagyon tetszik a versed Évám. Szeretettel gratulálok, Zsófi