“Éltem”
Ilyen vagyok és én már nem változok,
az öregség mellett a megszokás
ballag a semmibe, cél nélkül.
Ilyen vagyok és ilyen maradok,
hiába már a vágy, kidob az ágy,
morgó vénember – ki nem békül.
Ilyen lettem, magam tettem
érte a legtöbbet, igaz más volt
ki porba taposott, ez a leltár.
A sínek szétválnak, értelmetlen
káosz, nincs hát tovább,
“Éltem – s ebbe más is belehalt már”
Kedves Imre.
Talán erre a versére nem emlékszem ,hogy olvastam volna! A "sinek "Oh Istenem azok a "sinek " !
Mindenesetre ,gratulálok szépséges soraidhoz! Babu
hol vagy Te még ahhoz?…én már a hetvenediket taposom….(ha működik normálisan a lábam)…. :)))
iMRE
Kedves Babu
József Attila sorai ihlettél ezt a pár sort….és hát persze beleszőttem önmagam….az élet végén már szeret az ember számotvetni a dolgaival
köszönöm, hogy olvastál
iMRE
Kedves Imre.
A cim sokat mondó : "Éltem"
Nagyon tetszik a gondolat meneted ,az elmúlásról.(f)
"A sínek szétválnak, értelmetlen
káosz, nincs hát tovább,"
Tisztelettel….Babu