Körbetündököl
Sáros utcát járva, Isten rám köszön,
s körbetündököl a nyári fényözön,
báját éjjel is magammal hordozom,
nem dobozban tartom, csöppnyi horgonyon.
Gerlék hangja tör be csendem ablakán,
karjait teríti rám a nagy platán.
Most egy régi emlék tép a mély seben,
mozdony fojtó füstje csípi bús szemem.
Zöldben ring a fenyveseknek ága kint,
Napfivér ma leskelődve rám kacsint.
Szép szerelmet vártam én, de megszökött,
vágyam itt hagyom nehéz neszek között.
Kedves Imre!
Bizony öt éve , hogy írok, verseket, prózát, remélem is a további fejlődést is, a ritmusokat nagyon megkedveltem, rájár az agyam, sokat tanultam, mára szinte olyan ritmikával írok amilyennel akarok, van saját kitalált ritmikával írt versem is, örömömet lelem benne…Igyekezem minél jobbat írni, ha sikerül…Ölellek: Erzsike
hú de nagyot léptél már előre "trocheus – spondeus" (tudom mik, de nem figyelek ilyesmit)…nem rég még a szonett képleteit magyaráztam neked….emlékezel?
üdv
iMRE
Kedves Gábor!
Örülök, hogy olvastad, szerény versemet, ölellek.
Erzsike
Szép vers. Gratulálok.
üdv: Gábor
Kedves Imre!
Azért köszönöm, te is szoktál lágy verseket írni, én női szemmel nézem, tudod…lágysága a ritmusából fakad, trocheusos ritmikával írtam, néhol beiktatva a lassító spondeuspárokat.
Köszönöm, hogy olvastad.
Erzsike
nagyon szép a befejezés…..bár nekem túl lágy a vers….ismersz 🙂
iMRE