VÉGSŐ ÚT
körötted kavargás, a végső állomás
hol már nem létezel, a csend csiszol
gondolat éleket, csak egy látomás,
mégis fogva tart és az élet téged vádol,
rohan a vonat
hangtalan suhan,
csattogó váltók sem állják útját,
sínek sem sikoltanak, csak rohan,
minden jelző szabad – ott, odaát
a lét peremén, hol nincs állomás,
egyetlen kocsi,
hangtalan suhan,
néma világ, letörölt utak, semmibe zuhan
az idő, értelmét veszti a tér,
egy lélek vagy csak, vagy talán az sem,
egy sejt, amit most a teremtő visszakér,
s pokolba vet, tűnik a félelem,
rohan a vonat, hangtalan suhan,
lét peremén romos végállomás,
eltört utak, a semmibe zuhan létezésed
– te magad lettél a változás
Kedves Rita
nem vagyok én pesszimista….inkább azt mondom "LÁTOM" az életet…..erről a "minden kornak megvan a maga szépsége egy keser-vidám eset jut eszembe……Nádas György meglátogatta Boncz Gézát a kórházban….Boncz már közel a halálhoz….Nádas egyszer kimondta B.G-nek, hogy "minden kornak megvan a maga szépsége"….no ekkor Bonc felállt, hátat fordított Nádasnak és azt mondta:
– látod milyen sárga a pizsamám hátulja?…Na, fiacskám ennek a kornak az a szépsége, ha hamarabb érek a WC-re, mint ahogy beszarok. Érted?
Nádas nem is erőltette a témát.
Amúgy meg a halálra születünk….a köztes idő csak időtöltés…
üdv
iMRE
Kedves Babu
Ezt a verset tulajdonképpen egy volt Peot-költőtárs emlékére írtam (Black) aki tavaly meghalt….kicsit elborult elmével született, de remek költő volt….nálam a pesszimizmus sajnos alap….(nem kell elhinned, de havi 20.000 Ft-ból és jótét lelkek segítségéből élek)…
egyébként egy versemben megírtam amit említettél
"vess egy obulust a révésznek,
hogy ne bolyongj időtlen időkig
a Tartaroszon…."
üdv
iMRE
Meghatóan szomorú soraidhoz szeretettel gratulálok!
Nagyon kihangsúlyoztad hova is rohan a vonat,de gondolom még nem kellene
olyan pesszimistának lenni.
Még jó,hogy nem csónakázol a Styxen !Nagyon szép a mondanivalója kedves
Imre.Komoly ,bölcs ,megfontolt vers .Gratulálok szeretettel…..Babu(f)