Mikor emlékezem

Amikor emlékezem

Gitár pendül halkan
kíséri lágy dallam
az emlékek képe
száll a fellegekbe
tenger fodra üdén
reng a víz tükrén
ide-oda csobban
a gondolatfonal
rebbenő madárraj
vele száll a sóhaj
ó ha itt lennétek
szebb lenne az élet
úgy lenne jó élni
gyöngéden ölelni
hol a szerető szív
bárhol van haza hív
él bennem a vágy
otthonra talál
én hiába keresem
nélküled nem lelem
tovatűnt otthonom
halkan eldalolom
pihenő csend ölén
szellő szárnyán gyöngén
lebegve tova száll
valaki hazavár
nem hallja senki sem
felhők közt megpihen.

2o17 szeptember
/ Remember whien/

“Mikor emlékezem” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Zsófi!

    Nekem ezt jelenti a szülői ház, ahol rég óta nem vár senki és ami azóta lebontásra is került. Szépen megírtad ezt az érzést.

    Szeretettel:Rita(f)

  2. Köszönöm,kedves Kata, hogy kitártad gondolataidat. A versem, magamért és másokért, mindenkiért íródott. Nem csak rám mondható a vágyakozás az elmúlt tegnapért, annak a jelenben való hiányáért.
    A versemet a jövőnek is szántam, ki majd olvassa ne feledje el ezt az érzést, mert egyre jobban afelé haladunk, hogy kihűlő félben van az emberekben az emlékezés. Elfeledik, hogy valamikor nagy jelentősége volt a szeretetnek, amiről ma lépten- nyomon beszélünk, már majdnem erőltetjük, még sincs foganatja. A szeretet nem válhat tabuvá !!!
    Köszönettel, Zsófia

  3. Kedves Zsófi!

    Nagyon tetszett nekem ez a versed! Érezni belőle a vágyódást egy valamikor jó kapcsolat után. Egy kapcsolat után, amiről nem derül ki, hogy az élet vagy a halál vetett-e neki véget, de pont ez a jó benne, hogy ilyen sejtelmesen fogalmazok.
    Talán fura képzelettársítás, de nekem az ABBA Fernando című slágere ugrott be róla, az is hasonló hangulatú. Ne kövezz meg érte, ha nem szereted azt a számot, nekem nagy kedvencem!

    Szeretettel:
    Kata (l)

Szólj hozzá!