ÚTON VAGYTOK

ÚTON VAGYTOK…

Úton vagytok,
ha esik, ha fúj
Rekkenő hőségben,
és csontmaró hidegben
Mindennapi “hősök”
böhöm nagy autón
Néha, a félelem
bujkál bennem
Meddig lehet bírni?
Honnan lesz erő
folytatni e nehéz,
magányos
mesterséget?
Bennem ilyenkor
a tigris tör elő
anyaként, mely
nem tűr veszteséget.
Féltünk, és várunk
benneteket vissza.
Szívünk megnyugszik,
ha rég látott fiunk hazatér.
Úton vagytok,
mi pedig magunkban
Hála-imát mondunk,
ha az út véget ér.

Eger,2017. aug. 11.

“ÚTON VAGYTOK” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Drága kisKata!
    Köszönöm okos, megértő soraidat. Jól esett együtt érzésed. Rózsa

  2. Nagyon szép vers! 🙂 Szerintem az érzéseinket ki kell mutatni a gyerekeinknek, ha rossz, ha jó. Akkor lesz belőlük lelkileg, érzelmileg egészséges felnőtt. Ha mindig a szépet, jót mutatjuk, azt hiszik ez a követendő példa, és ők sem mutatják ki az érzéseiket. Nem egy valós világot látnak. Emiatt az elméletem miatt anyuval is szoktunk szó párbajt vívni, mert ő is azt vallja, hogy ne mutassam ki a gyerekem előtt, ha szomorú vagyok, és ne sírjak előtte. Voltak olyan pillanatok, amikor képtelen is lettem volna megtenni ezt, mert a fájdalomtól és kétségbeeséstől képtelen voltam uralkodni az érzéseimen. De nem bánom, sőt a csontvelő transzplantációs osztályon a pszichológus nő is azt mondta, hogy ez egyáltalán nem baj. Sokkal rosszabb, ha az érzéseinket magunkba fojtjuk. Attól függetlenül ,hogy ez a vers valós vagy nem valós történetből származik, egy aggódó édesanya szeretetéről szól. Nekem tetszik. 🙂

  3. Igazad van mamuszka, de mikor ezt egy szerzőtárs nem érti, érzi meg – kissé elgondolkodtat. Nem mindenki sugallatra, valamilyen látványtól, történéstől feltámadt érzésekre ír…csak is a valót, a megtörténtet? Nekem ez furcsa…
    Hát, én ehhez képest álomvilágban élek, és költök. Annyi jó van benne, mert ott minden megtörténhet az emberrel, ami az életében talán soha.Ezek, nem kitalációk, hanem sugallatok, amelyek az ember legmélyebb zsigereiből törnek elő. Meg aztán vannak vágyak, elérhetetlen álmok, ha módunk van – a toll segítségével – mért ne élnénk át ezeket is? Így utazhatunk, világot látunk, szórakozni járunk, és szeretünk – határok nélkül!
    Szóval vigyázni kell a személyes vonatkoztatással, mert a költő egy játékos színész, és színes játékos…ez teszi egész emberré.
    Köszönöm a hozzászólást, jó egészséget kívánok. Szeretettel ölellek. F.egri Rózsa

  4. A vers tartalma nem feltétlenül személyes igazság, nem szubjektív tény, de éppen az empátiától lesz költemény.
    Egyetértek veled. Korábban én is elgondolkodtam azon, miért gondolják, hogy minden vers személyes és valós.Bosszantott is, mert a költő szerep, játék, de lehet vallomás is.

    Versed ezt igazolja nekem.
    szeretettel Sarolta

  5. Drága Rita!
    Nem kell "készpénznek venni" egy poéta minden szavát, versét. Nekem nincs is fiam, igaz a vejem fuvarozik, de hidd el, ha jön egy ilyen gondolat, azt nem lenne jó visszatartani. Akkor, abban a pillanatban, arra a képre néztem, amit Csaba tett fel az "úton", és ez a szívszorongató érzés jött belém. Nem lett volna jó, ha bent marad. Sajnos, neki már nem él az édesanyja, talán ezért fokozottabban érzékeny vagyok a vele történtekre…meg hát a lányom révén, ő a fiam is. Nem aggódom én túl magam, de a féltés a szeretet jele. Ha, sosem mutatjuk ki, az félreértést szülhet. Szeretném, ha ezen mélyebben elgondolkoznál. Szerintem, egy jó téma lenne a Fórumban is. Szeretettel ölellek. Rózsa

Szólj hozzá!