Fiatal szerelem
Szavakkal, nem lehet leírni, mit érzek,
De tudnod kell: Örülten szeretlek téged!
Éjjel- nappal mindig is csak rád gondolok,
Ha nem vagy velem, olyan magányos vagyok.
Áh, micsoda boldogság ez! Viszont szeretsz!
Bár bevallom, néha kicsit kételkedek
De amikor szorosan karomba zárlak,
Visszatérő aggályaim tovaszállnak.
Kérlek, ezt el ne felejtsd: Szeretlek téged!
Míg te is így érzel, maradhatok veled?
Sérült lelkemben e láng lobog hevesen
Napról – napra erősebb eme szerelem.
Kétszer kezdődő kapcsolatunk csodaszép,
Igaz, félek, rettegek, meddig tarthat még
Senki sem szeretett még engem egyszer sem,
Ennyire, egész eddigi életemben.
Szívből köszönöm neked, mit értem tettél
Hogy elhagytalak, de te tovább szerettél
Megbántottalak, mégis visszafogadtál
Nagyot hibáztam, mégis megbocsátottál.
Szeretlek, nagyon teljes szívből szeretlek!
Nem hiszed? Igaz! Amennyire csak lehet!
Szüntelenül szeretlek! Emiatt félek
Mert szeretni akarlak, amíg csak élek!
2002. 02. 10.
Kedves Laci!
Köszönöm, hogy olvastad! 🙂 Így van, a szerelem mindig kacifántos az életemben. Túlságosan érzékeny, naív, szeretet és önbizalomhiányos vagyok. :(. Ezért, ha valakit szeretek, számomra minden csak fekete vagy fehér. Nem találom a középutat, és egoistán viselkedek. Habár ez a vers nem most íródott, de még mindig lenne, mit tanulnom. 🙂
Szeretettel: (f)
Kata
Kedves Kata!
Ahogy olvastam a szerelem kacifántos
az életedben.Köszönöm őszinte soraidat,
vallomásodat
Szeretettel:Laci
Kedves Rita!
Köszönöm szépen! 🙂