Négykezes
Ujjak.
Érzékeny, nyughatatlan ujjak.
Fekete – fehér billentyűk.
Varázsolnak.
A pillanat tört részeként rezdül az idő.
Hang, kép.
Egy dé az esti alkony utolsó égalja-fénnyel.
Kristálytiszta gé a szikrázó téli hóesés.
Moll akkord szűkre vett létezésünk.
Plagális zárlattal – vagy anélkül.
Illatok a hangok.
Egy é a reggel fényének napsugár íze.
Durr akkord ha a pokol költözik az égre.
Villámok cikáznak fekete-fehérben.
Zűrzavar.
Kezek fonódnak, ujjak botlanak.
Magas cében sikolt a fájdalom.
Megtörik a ritmus, elhal a hang.
Két kezed hiányzik.
Két kezem keres.
Kedves Rita
Sajnos én sem játszom semmilyen hangszeren….valamikor fiatal koromban próbálkoztam a gitárral…de nem sokra jutottam…
Jó volt ugye Apukád hallgatni?….A zene a hang költészete….mi csak a szavaknál vagyunk kicsit otthon..:)
üdv
iMRE