Rendhagyó karácsonyi ima Istenhez
Isten, nézd a gyertyákat, hogy fénylenek,
halld a gyermekek önfeledt örömét,
halld, hány hálás szív dobogja az igét,
örülj! Imára kulcsolódnak kezek.
Aztán nézz szét az árnyékok között is!
Furcsa lesz látni a sok tolókocsit,
Teremtményeid ők is, csak egy kicsit
mások. Valamit elrontottál mégis?
Nyomorékokat teremtettél? Miért?
Kisdedek sem érdemlik a jót, szépet?
Nekik az életet fukarul mérted?
Miért? Jézust feláldoztad. De kiért?
Csak a milliárdosok számítanak?
Nézd az utcák szomorú népét, nekik
mi a sorsuk, nekik az ég nem kéklik?
Nem zavar, hogy lassan már éhen halnak?
Templomaid fényben úsznak, pompáznak,
papok hája reng, az oltáron kincsek,
zárt ajtók, utcán fagynak a szegények.
Ők most még reménnyel rád várnak!
Lásd be, teremtésedben voltak hibák!
Ne légy rest, tegyél a világban rendet,
teremts hát emberhez méltó életet!
Jéghideg létben megfagynak az imák.
Kedves Rita…
Baj ha kimondom, hogy értek én mindent megtérés nélkül is? Miért kell ahhoz az Istenhit, hogy elítéljük a rosszat, a kegyetlent és dicsőítsük az elfogadhatatlant? A megalázkodás, a szolgaiság rabsága segít?
Hiszek én a teremtésben, de nem egy Istenhez kötöm.
üdv
iMRE
Kitti
Nagyon szép imát írtál az elesettekhez…különösen a vége tetszik
"fájdalmaiddal kint is, bent is látod
mily érdektelen, hogy te folyton fázol
Gondolok rád, látod, bár nem ismerlek,
szívemmel emellek fel az istennek."
ismeretlen ismerősök…mi önmagunk
üdv
iMRE
Elesettekért
egyedül ébredsz, nincs melletted senki
konyhádban csupán kenyered morzsái
nincs kéz, mely fogná és tartaná kezed
úgy érzed semmi, semmi az életed.
munkát nem találsz, hiába pályázol
szétesik minden, tudod, hogy ráfázol
nem lesz majd fedél sem a fejed felett
hóban bámulhatod fent a kék eget
fájdalmaiddal kint is, bent is látod
mily érdektelen, hogy te folyton fázol
Gondolok rád, látod, bár nem ismerlek,
szívemmel emellek fel az istennek.
Kitti
mondj egy imát az elesettekért
iMRE
(l)