Te vagy a másik felem
A mólon ülünk, simogat a szellő,
kinyújtom kezem ,megérinthetnélek.
Dédelget az ózondús levegő,
ha tehetném, az égig emelnélek.
Oly közel vagy, és mégis oly távol,
ha nem csókolhatlak, beleremegek.
Élhetünk itt is, ott is, vagy bárhol,
nekem mindegy,csak ölelhesselek.
Vágyat s tüzet látok a szemedben,
értem ég , kialudni nem hagyom,
tombol a szerelem egész testemben,
ajkam érzem ,édes ajkadon.
Eddig félemberként éltem életem,
végre ,megtaláltam a másik felem.
(l)köszönöm Margitkám! Rózsa!
[color=#6600ff]Csodálatos vers,drága Évike! Szeretettel gratulálok! Margit(l)[/color]
Köszönöm Rózsa (l)
Szép, meghitt vallomás. Rózsa
<3 köszönöm kedves Kata(l)
Kedves Éva!
Gyönyörű szerelmes vers! Egy esküvői beszédhez tökéletes. 🙂
Szeretettel:
Kata
Kitti!(f)
Ó, akkor már értem miért oly egyoldalú! 😀
Drága Kitti! A verset az Augusztusban nősülő unokám szemszögéből írtam,ezek az ő érzései,de természetesen leírtam az unokamenyem érzéseit is ,így kicsit lehet,hogy önzőségnek tűnik ,de nem az! ölellek: Éva(l)
Kedves Éva!
Versed szerelmes vers és első olvasatra csodaszép. De mi van mögötte? 🙂 Csak Te. A saját érzéseid, ami nem tükröz a másik félből semmit, csak és kizárólag azt a vágyat, hogy birtokolhasd mindig azt az érzést, amit kivált belőled a másik. Csak te megérinthesd, te emelhesd az égig, te ölelhesd, láthad a tüzet a szemében, érezd végig a tüzet, amit fellobbantott a másik benned.
Nem tudjuk meg mi az, ami mindezt kiváltotta? Hol van ő? Mit ad magából ő? Mi a szerethető benne a fizikai dolgokon túl?
A szerelem és a piedesztálra emelés vágya hatalmas lánggal bír égni, de hamar elparázslik, ha csak az ego működteti és semmi elvárás nincs a másik fél felé. A másik fél megtalálása nem igazán csak a bennünk kiváltott érzésekről szól.
A tartalma ezt mondja a versnek. Egyébként szép!
Köszönöm kedves Rita!(l)